Előszó a magyar kiadáshoz:
TESTVÉRNEMZETEM FIAI!
Fiatal fiu voltam még, mikor egy magyar embertől szépséges piros-fehér-zöld kokárdát kaptam. Nagyon becses ajándék volt ez nekem, mert akkor nálunk még tilos volt a cserkészmunka, sőt az oroszok azt sem engedték, hogy zászlórudainkon a mi kék-fehér lobogónk lebegjen. Az a kis szalag üdvözletet hozott nekem a puszták távoli országából és üzenetet egy szabad népről, amely a mi testvérnemzetünk. Mikor ránk felvirradt a szabadság napja és keresztes zászlónk ismét büszkén lobog, cserkészetünk virágzik, akkor Rátok következtek súlyos szenvedések. Bizony könnyek vegyültek emiatt a mi örömünkbe is. Köszöntelek Titeket innen a távolból és boldog vagyok, hogy nem lankad hazátok jövőjébe vetett hitetek és boldog vagyok, mert Veletek együtt én is hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az igénytelen kis könyv abban az időben született meg a kék vizü finn tavak mellett egy fehér házikóban, mikor a gyászhírt kaptam Debreczeni Ferenc cserkészvezető barátom haláláról. A hir nagyon megrendített s ebben a kedélyállapotban irtam meg a kisfiú halálküzdelmét. Bizony az élet komoly, de fönséges is, mig ifjúságunkat a cserkészetben élhetjük Istennek, hazánknak és szeretteinknek. Kedves Olvasóm, hiszen Te is cserkész vagy, - itt a balkezem, - fogjunk kezet, - Isten áldása kisérjen egész életedben!