Kis izelítő a bekötött napilap sajátos bekötési koncepciójához:

1 sz. 10 p., 2.sz. 10 p., 3.sz 4 p., 4.sz. 8p., 5.sz. 4p., 6.sz. 12p., 8.sz. 14p., 9.sz 4p., 10sz. 4p., 12sz. 4p., 8p... és így tovább. 
A jellemző, hogy többnyire az első rajzos címlap és az utolsó lap (reklámok) kerültek bekötésre, vagy ha olyan témát taglalt az újság, amit a tulajdonos érdekesnek tartott, akkor több oldal is. A karikaturákat nagyon szerette - abból elég sok van-,  valamint az új parlament tagjainak képmásait.

Minden esetben érdekes csemegézés a terjedelmes napilap témáiból.

Geiszler István 1887. január 22-én született Kaposváron. Kereskedõ családból származott. A gimnáziumot Kaposváron, a Felsõ Kereskedelmi Iskolát Sopronban végezte. Önkéntes katonai évét Grazban szolgálta le. Részt vett az első világháborúban, több kitüntetésben részesült, és mint t. fõhadnagy szerelt le. 1920-tól édesapjával együtt vezetik az üzletet. 1920-21-ben a Kaposvári Kereskedõk Egyesületének elnökévé választották. 1935-38-ig tagja volt az Országos Kereskedõ Egyesület elnökségének, elnöke volt a Soproni Felsõ Kereskedelmi Iskola önképzõ körének, tagja volt a kaposvári Berzsenyi Társaságnak. Írói álnevei: Bolygó Hollandi, Gábor István, Gáthy István, Fõutcai Figyelõ. Versei (köztük sok tréfás) és politikai, közgazdasági cikkei a M. kereskedõ, az OMKE, a Somogy Társaság, Somogy Újság, Somogyvármegye, Somogyvármegye Almanachja, Új Somogy stb. címû lapokban jelentek meg. 1974. március 13-án hunyt el. Mmunkái: Egy vasárnap története (tréfás versek, elbeszélések) Kaposvár, 1920. A munka társadalma Budapest, 1931.

"A kis angyal talán a legnépszerűbb Effel minden műve közül. Figurája a második világháború viharos esztendőben, a náci megszállás idején született. Hirdetője akart lenni, és lett is, egy nyájasabb, humánusabb, boldogabb világnak. Ezeket a rajzokat is, mint Effel egész alkotó egyéniségét, a derűs optimizmus, gyengéd humor, egyszerű kifejezőkészség jellemzi. Megszeretjük a kis angyalt, mert olyan, amilyenekké mi szeretnénk lenni: jószívű, igazságos, hűséges. Gyermekbarátja révén ismerkedik meg a földi élettel. "Égi szemüvegén" át nézve világunk olykor elnéző, olykor kesernyés, legtöbbször jóízű mosolyt fakasztónak tűnik."

A címben szereplő életművész, Stanley Featherstonehaugh Ukridge, ellentétben Wodehouse léhűtő és ütődött ifjú arisztokratáival, agyafúrt észkombájn – de nem kevésbé léhűtő. Szervezőképességét és egyéb zseniális adottságait fantasztikusnál fantasztikusabb tervekre pazarolja – kutyaiskolát nyit; vasöklű, ám hitbuzgó rakodómunkásból igyekszik profi bokszolót nevelni; bajba jutott leánykák hosszú sorának nyújt baráti segítséget, és így tovább – és, amikor minden kötél szakad, mit tehet mást: jobb sorsra érdemes író barátjától, Jummy Corcorantől kölcsönöz (annak tudatával és beleegyezésével vagy anélkül) pénzt, paripát, fegyvert – vagy amire történetesen szüksége van az éppen aktuális kutyaszorítóban…
Az életművésznek és barátjának kalandjairól szóló összefüggő elbeszéléssorozatot Révbíró Tamás fordította.

Milyen lehet az a világ, ahol majmok tojással dobálnak mosogatólányokat, és inasok alig-alig rejtve helytelenítenek teljes kontinenseket? A válasz: Wodehouse-i. A klubok, a kastélyok, a méhészetek és a lokálok mind-mind sűrűn átszőve az angol humor klasszikusának panoptikumba illő, imádni való figuráival, utánozhatatlan lebegő párbeszédeivel, mindent nyakon öntő bájával.