Előszó

Arab mesékben láthatunk
Elátkozott hercegeket,
Kik időnkint visszanyerik
Régi, szép alakjukat:

A bozontos szörnyetegből
Deli királyfi lett ismét
Ékszerdíszes öltözetben
Szerelmesen furulyázva.

De a varázsidő elfut
És mi menten viszontlátjuk
A fenséges szép királyfit
Egy toprongyos ijesztőben.

Rendkívül izgalmas műhelymunkából kapunk ízelítőt és egyben rangos szellemi izgalmat e kötet tanulmányozása során. A könyv témái - értelmiségtörténet, Korunk, Erdei Ferenc, NÉKOSZ-mozgalom - külön-külön is monografikus feldolgozást igénylő és sürgető feladatok. Ezek közül egyhez, talán a legizgalmasabbhoz, Erdei Ferenc monográfiájához hozzá is kezdett Huszár Tibor.

" A közösségi lét múltbeli alapsejtjének, a faluközösségnek, a falujegyzőkönyvek és falutörvények segítségével, a népi írásbeliség hagyatékának feltárásával igyekeztem emléket állítani. Ennek eredményeként születtek meg A rendtartó székely falu (1973), A törvényhozó székely falu (1983) és a Székelyek a múló időben (1987) c. könyveim, valamint sajátos tematikával a Pataki Józseffel közös Kászonszéki krónika (1992) illetve az 1764-es mádéfalvi veszedelem jegyzőkönyvét is közzétevő "Látom, az életem nem igen gyönyörű". (1994). "

Hozzá tartozik: Vekerdy László gépelt kézirata J.Zs. munkásságáról, (1987), és Jakó Zsigmond kéziratos üdvözlete Vekerdy L.-nek: "Szerettem volna megszorítani a kezed." (1981)

Jász Dezső ( Nagykároly. 1897– Berlin.1981) kommunista újságíró, katona, történész. A Tanácsköztársaság leverése után emigrál. 1937-ben a spanyol köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, ill. hadműveleti főnöke, majd a II. Világháborúban a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A háború után Berlinben telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott  Radó Sándorral 1972-1980 között. Ebben az időben dedikálta könyvét Radónak. 
Radó Sándor, fedőnevén Dóra (1899 -1981) magyar geográfus, térképész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar kartográfia jelentős személyisége, a földrajztudományok doktora. Az 1920-as évektől a második világháború végéig a sztálini szovjet katonai hírszerzés, a GRU ügynöke, majd hivatásos tisztje.

1971-ben adták ki önéletrajzi jellegű könyvét, a Dóra jelenti-t. Ebben nem esik szó életének 1945 utáni szovjetunióbeli eseményeiről. A róla szóló, életében megjelent más leírásokban is csak annyi állhatott, hogy a szerzőt 1945–1954 között, a személyi kultusz éveiben meghurcolták. A sikeres szovjet hírszerző nem vallhatta be, hogy munkájáért megbízói fogsággal és deportálással jutalmazták. Erről az első részletek csak jóval halála után, a „Dóra jelenti” c. könyv 2006-os, immár cenzúrázatlan kiadásában jelentek meg.  A Dóra jelenti 1972 és 1974 között 17 nyelven jelent meg külföldön.