"Úgy látunk, ahogyan a festők, szobrászok, építészek, fényképészek és reklámgrafikusok tanítanak bennünket. A kép társadalmi jelentősége abban áll, hogy a látás új normáját közvetíti számunkra. Kepes Györgynek a kiváló magyar származású művészetteoretikusnak és festőművésznek a könyve 1977-ben jelent meg először Chicagóban. A szerző a Bauhausban dolgozott Moholy-Nagy munkatársaként,  együtt mentek Amerikába, ahol Moholy-Nagy halála után ő lett az Amerikában újjászületett New-Bauhaus vezető teoretikusa. Műve, mely minden európai nyelven számos kiadást ért meg, mit sem veszített aktualitásából mind a mai napig; ma is a modern vizuális nyelv problémainak legizgalmasabb és leghasználhatóbb összefoglalását tartalmazó kézikönyv."

Lapszámozáson belül 36 táblával.

[stílustendenciák, struktúra, vonalvezetés stb]

" Könyvünk nem szokványos biográfia: Szász bizarr epizódokkal és fantasztikus történetekkel fűszerezve meséli el az életét, úgy, hogy közben nemcsak magáról szól. Érzékelteti azt is: hogyan látta korát, milyen volt a művészeti közélet, amelyben ő fekete báránynak tudta magát. "

"Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály! Magyarországnak édes oltalma, Szent kerályok közt drágalátus gyöngy, Csillagok közt fényességes ..."
- Gerics József: Judicium Dei a magyar állam XI. századi külkapcsolataiban
- Wehli Tünde: II. Komnénosz János és Piroska - Eiréné ábrázolása a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyház mozaikképén
- Marosi Ernő: Magyarországi művészet Szent László korában

Gazdagon f-f rajzokkal, képekkel illusztrálva. 2. kiadás

Nagy István korszerűsége abban áll, hogy a festészet egyik lehetséges közép-kelet-európai modelljét teremtette meg. Komor, sötét, de nem pesszimista, inkább tragikusan nagyszerű festészet az övé. Megközelítése mégsem egyszerű. Voltak, akik csak stúdiumoknak vélték munkáit, mert hogy lassan érlelt, hosszan fejlesztett képet nem festett. Kevesen vették észre: művészetének újszerűsége már abban is megnyilatkozott, hogy valóságos képzőművészeti szociográfia elkészítésére vállalkozott. Képeinek ábrázolástechnikán túli tartalma hatékony ösztönzője volt és marad XX. századi művészetünknek. Mindazok, akik az erdélyi tájat s a tőle életformában el nem szakadt embert vitték vászonra vagy faragták szoborba, valahol Nagy Istvánnak is örökösei.