Európában mintegy száz éve ismert Vátszjájana szerelmi tankönyve, a Káma-szútra, amely feltehetően a 3. században keletkezett. Sokáig csupán ez az egyetlen mű képviselte és közvetítette a kelet szexuális kultúráját. Jóval később némi képet alkothattunk az arab világ és japán erotikus irodalmáról és művészetéről is. A kínai irodalomról azonban sokáig még a szakemberek is azt hangoztatták, hogy nyoma sincs benne a pl. indiaihoz hasonló szexualitásnak. Még olyan vélekedésre is akadt példa, hogy a kínai költészetből hiányzik a szerelmi líra. Az efféle a kijelentéseket csak az elmúlt évtizedekben cáfolták meg, amikor sorra jelentek meg azok a művek, amelyek az indiai Káma-szútrához hasonló szexuális tankönyvnek tetszettek, vagy az olyan regények, melyek kifejezetten pornográfnak minősíthetők.