"A dálnoki látomány. Fehér fellegek úsztak a végtelen ég síkján. Valahonnan a kéklő Hargita felől jöttek, végeláthatatlan rendben és szállították a bánatot távoli Magyarország felé. A fellegek panaszt, könnyet vittek Budavárába, mert az erdélyi magyar összeborult a székellyel, hogy titkon kisírja, magát; sírásra volt oka a két testvérnek bőségesen. A gyors iramú patak partján apró legényke játszadozott a tavaszi pázsiton és láncfűből font koszorút rakott a fejére. Valami együgyű dalt énekelt; vékonyka hangján szállott a nóta a fellegek útján. Aztán hirtelen felvetette a fejét, a fellegek alatt elhúzó saskeselyűt bámulta tátott szájjal. Nézte, nézte a magasan, mozdulatlan szárnyakkal úszó madarat, majd nagyot dobbantott a patak partjának fövényén: – Honnan repülsz, te beste madár, s mondd, merre szállasz? A saskeselyű nem hallotta a kérdést, úszott tovább méltóságosan, Magyarország felé. – Mondd meg apámnak, ha találkozol véle, hogy ideje már hazatérni! – suttogta a gyermek és két kézzel tépte le fejéről a láncfű-koszorút. ..."

Modern egészvászon kötésben.

Szalézi Szent Ferenc püspök a Tridenti Zsinat utáni katolikus megújulás egyik legnagyobb hatású alakja. Fő műve, az 1608-ban írt Filótea négyszáz év múltán is a legolvasottabb egyházi művek egyike. Nyelvezetét a barokk kor gazdag képi világa jellemzi, de a bibliai vonatkozások és parabolák mellett a korábbi századok klasszikus vonásai is felfedezhetők benne. Előtte jár korának abban, ahogyan a lélek titkait felfedi, s kortársai életvitelét, önáltatásait leleplezi. Szól a gazdagságról, az akkoriban eluralkodó tánc- és szerencsejáték szenvedélyről, az imádságról, az erényekről, a helyes beszédről és az öltözködésről, s mindezt úgy, hogy bár határozott véleményt fogalmaz meg, mégis szelíd pásztorként vezeti olvasóit a „jámborság útján”.
A szent püspök maga így vall egy levelében a mű keletkezéséről: „E munka nem készült előre kieszelt terv szerint. Egyszerű emlékeztető csupán, amelyet egy szép lélek számára összeállítottam, aki a vezetésem alatt áll.” Ám a Filótea ennél jóval nagyobb utat futott be a századok folyamán. Sokak lelki vezércsillaga lett, s ma is bátran adhatjuk azok kezébe, akik – IX. Pius pápát idézve – a keresztény tökéletesség biztos és mindenkinek járható útját keresik, de azoknak is, akik a barokk francia nyelvű irodalom egyik klasszikusát látják benne.

A borító a 4. kiadás borítója. Javított, hajtásoknál papírcsíkkal ragasztott.