Kiadói kolligátum. Tartalma: Lukianos: Lukios vagy a szamár és más szatírák. (Officina Könyvtár 103-104) - Régi olasz novellák. (Officina Könyvtár 18.) - Voltaire: Candide avagy az optimizmus. (Officina Könyvtár 21-22) - Gogolj: Három novella: Az orr - A kabát - A két szomszéd Iván. (Officina Könyvtér 95-96.) - Anatole France: Crainquebille és más történetek. (Officina Könyvtár 97-98.)

Fekete- fehér és színes rajzokkal illusztrálva.

Ár: Folyóirat szabásminta melléklettel 1500 Ft/db, különálló szabásminta ív: 500 Ft/db.

Előszó
A magyar középkor titkai között alighanem Béla király jegyzője és ennek műve az, amely immár kétszáz esztendeje legtöbbet foglalkoztatta a tudósokat meg a nagyközönséget egyaránt. Valóban olyan tárgy ez, amelyről sokat tudunk ahhoz, hogy találgatni lehessen, de egyelőre még nem egy tekintetben igen keveset, hogy megnyugtató biztonsággal dönthetnők el a vele kapcsolatban felvetődő kérdéseket. Mindjárt az első betűje, illetőleg a kezdő szavai végeérhetetlen, heves viták kereszttüzét vonták magukra. T. i. a szöveg élén álló P dictus magister kifejezésben a P betűt egyesek úgy magyarázták, hogy vele a leíró a középkori latin helyesírásban szokásos módon a latin prae = ,elől' igekötőt rövidítette. Mások pedig valami személynévnek a kezdőbetűjét vagyis rövidítő jelét látták a P-ben. A kifejezésnek ilyen vagy amolyan értelmezése főképen azért fontos, mivel elsősorban rajta fordul meg, vajjon egyszersmindenkorra Névtelen vagy Anonymus marad-e a szerző, vagy pedig sikerül-e a kilétét felderíteni és így a szerző ismeretlenségével együtt járó homályt a mű felől is számos ponton eloszlatni. A praedictus magister = ,elől mondott' vagy ,fentnevezett mester' magyarázat hívei azt gondolták, hogy mivel a szöveg az első levélnek nem az előlapján, hanem a visszáján kezdődik, a szerző nevét a cím utólagos feljegyzése végett üresen hagyott előlap tüntette volna fel.

Füst Milán: "Romain Roland e műhöz írt előszavában "mesélő zseni"-nek nevezi Panait Istrati román-francia írót. Megértem Roland elragadtatását. Bölcselkedő olyan sok van s igazi mesélő olyan kevés! S mi annyira vártuk, hogy hajlandók vagyunk őt azonnal zseninek tartani, mihelyt megszólal.
Hogy Panait Istrati az-e, vagy sem, nem tudom. De hogy vérbeli elbeszélő, azt kétségtelennek tartom. Az ember könyvét örömmel olvassa, szívesen adja magát oda neki - s mikor végére ért, sajnálja, hogy vége van.
S ha elégedetlen volt is vele itt-ott. A végén mégis azt a tiszteletet érzi, mely a teremtményt megilleti." /Füst Milán: Panait Istrati: Kyra Kyralina /Nyugat. 1926 21. szám./