Kiadói kolligátum. Tartalma: Lukianos: Lukios vagy a szamár és más szatírák. (Officina Könyvtár 103-104) - Régi olasz novellák. (Officina Könyvtár 18.) - Voltaire: Candide avagy az optimizmus. (Officina Könyvtár 21-22) - Gogolj: Három novella: Az orr - A kabát - A két szomszéd Iván. (Officina Könyvtér 95-96.) - Anatole France: Crainquebille és más történetek. (Officina Könyvtár 97-98.)

Az iskola diákjai, többek közt Kopasz Márta, Belányi Rudolf, Fery Antal, Köpeczi Bócz István, Koppány György, Fassel Ferenc munkáinak képeivel.
A kiadvány jobb felső sarka enyhén sérült.

Az elmenélküliség állapota ismeretlen Nyugaton, pedig csak az elmenélküliség állapotában válik valaki tudatossá arról, ami túl van az elmén. Mert amikor az elme összes fecsegése abbamarad, és nincs többé zaj, hallható a lényed csendes kis hangja. Az első alkalommal ébredsz tudatára: "Itt vagyok. Nem is voltam ott azon a nyüzsgő helyen. Mindig is itt voltam!" És önmagad elmén túli ismeretének egy egyszerű pillanata megadja neked a mesterkulcsot. Az elme most már sose válhat a mestereddé. És ha az elme sose válhat a mestereddé, akkor sose kergethet őrületbe. Most már az elme nem folytathatja tovább, hogy begyűjtsön bármit, amit csak akar. Miután a lényed érvényesül, az elme - azonnal - engedelmessé válik - olvashatjuk a kötet hátlapján.

"Az a paradox erkölcsiség, ami miatt Rasputint az ellenségei szent ördögnek nevezték el, tulajdonképpen a chlysti keresztyén szekta tanítására viszi vissza eredetét, amely szektának nevelése Rasputin. Ez a szekta Oroszországban a holt egyházi szervezettel és vallási formalizmussal szemben az élő hitnek s az őszinte és mély, egyéni vallásosságnak volt a képviselője. Az Istennel való közvetlen egyesülést hirdette. A vétkezés kérdésében azonban egy különös és bizarr tanítást követett. Azt vallotta, hogy, miután Istenhez csak a bűnbánat útján lehet eljutni, a bűnbánatra pedig a nagy vétkezések vezetnek, az embernek oda kell vetnie magát a bűn karjaiba, mert ez megalázza az embert, megsemmisít benne minden büszkeséget. Tisztúláshoz és a szenvedélyek megöléséhez tehát csak az által jutunk, ha előbb vétkeztünk...."  ( Simándy Pál  Korunk, 1929..)

Az előszóból: "Riedl benyomásai oly élénkek, megfigyelései oly gazdagok, hogy előadásában a már ismert gondolatok is új, egyéni tartalmat nyernek. Petőfije, noha nincs befejezve, vonzóan tünteti fel írói egyéniségének jellemző vonásait. A milieu-elméletnek meggyőződött híve s örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy megrajzolja a korszellem irányának befolyását Petőfire.(...)"