" Hogy lehet ilyen alakról érdekeset, szépet írni? Tersánszky megmutatja, hogy lehet. Az ő írásai bizonyítják legjobban, hogy nincs érdekes és nincs érdektelen téma, csak érdekes és érdektelen írók vannak. Ravasz, kacskaringós történetet kerít Gazsi körül a mezőőr és a kocsis fortélyáról, amellyel egy csomó nyulat a körvadászatkor elrejtenek a hóba, a grófkisasszonyról, aki egyszerre magához tér idegbetegségéből, mikor hintóját elragadják a lovak és a kocsis leesik a bakról, a vadászkutya elől a Gazsi odujába menekülő buta kis nyúlról, amely kezes, mindenféle kunsztokat megtanuló háziállat lesz Gazsi mellett. Imre, még Gazsinál alábbvaló teremtés is akad, akinek parancsolhat, akit taníthat és aki ragaszkodik hozzá ..."

(Schöpflin Aladár, Nyugat 1936. 6. szám )

A kötet a XVIII-XIX. század fordulójának két kimagasló egyéniségét mutatja be saját írásaik tükrében. Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely munkásságával "kezdődik Magyarországon a parasztság politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetének tudományos kutatása. Írásaik részévé lettek a hazai statisztika, közgazdaságtan, történettudomány, demográfia, pedagógia és néprajz történetének." A néprajz az 1930-as-40-es évek fordulóján fedezi fel a maga számára a társadalomtudományoknak e két jeles művelőjét, amikor felismeri, hogy a paraszti kultúra vizsgálata nem lehet eredményes a paraszti társadalom vizsgálata nélkül

A pompásan megírt memoár nem csak önéletrajz, hanem nagyszerű korrajz az 1930-1945 közötti úri Magyarországról. Thassy dúsgazdag földbirtokos, délvidéki arisztokrata családból származik, de órákkal születése előtt elvesztette apját, bátyját és kis híján a vele várandós édesanyját is (katonák mészárolták le a családot; édesanyja és a magzat megmentése egy zsidó orvos képében megnyilvánult csodának köszönhető). A földbirtok nagy része azonban a Trianonban megvont új határ következtében jugoszláv területre került és szinte pillanatok alatt "elúszott". A kis Thassy Jenőt elérte az elszegényedett arisztokraták sorsa: előbb egy jezsuita kollégiumba, majd a kadétiskolába került, annak elvégzése után egyenes út vezetett a Ludovika Akadémiára.  Thassy memoárjának egyik érdekes dimenziója a Horthy-korszak arisztokrata társaságának élete, kezdeti idegenkedésük a király helyét, szerepét bitorló tengernagytól. Később alkalmazkodtak a kormányzó és bizalmasai által kialakított rendszerhez, amelyen belül - új, más dimenzióként - Thassy Jenő a rendszer kitermelte, de hozzá nem mindig hűséges tisztikart veszi célba. Eközben nem kis megpróbáltatások várnak a memoár szerzőjére, a legkeményebbek a háborúban érik. Emberségét már Kassán, csapattiszt korában bizonyította, de Budapesten, HM alkalmazottként barátait, ismerőseit menti a zsidóüldözés elől (többek között egyike annak a tiszti csoportnak, amely megkísérelte kimenteni Szerb Antalt a deportálás felé hajtott zsidó transzportból). Humanizmusa hajtja a katonai ellenálláshoz, részt vesz különböző gerillaakciókban. Együttműködik a kommunistákkal, Sólyom Lászlótól kap fegyvereket, e kapcsolatnak köszönheti, hogy a felszabadulás után felajánlják a párttagságot és az újraalakuló rendőrség tiszti rangját. Csak az utóbbit fogadja el, de néhány hónappal később a politikai rendőrség zaklatását megelégelve Nyugatra távozik - és nem tér vissza. - A lebilincselő korrajz a közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek ajánlható.

Fekete-fehér szövegközti és egész oldalas rajzokkal, képekkel, térképekkel gazdagon illusztrált. Jó állapotban.

Átkötött.