Javított címlappal. Megsárgult, kissé töredező lapokkal.

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely termé­szetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye ala­pos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, ki­fejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követő forra­dalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Elemi-, felső, nép- és polgári iskolai tanítónők, kisdedóvók-, tanító- és tanítónőképző intézeti növendékek, iskolaszékek, állami iskolai gondnokságok, iskolafentartók, tanfelügyelőségek, továbbá: községi előljáróságok, szolgabiróságok, egyházi és városi hatóságok, vármegyék és törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára. Az érvényben levő törvények, szabályrendeletek, rendeletek, utasítások, elvi jelentőségű határozatok és döntvények alapján.

-A magyar helynévkutatás a XIX. században
-Dés települése és lakossága
-Dés helynevei
-A kalotaszegi helynévanyag
-Adatok Nagyenyed XVI-XX. századi helyneveinek ismeretéhez
-Toroczkó és vidéke stb.

Kopottas gerinccel, hátsó borító alja vízfoltos.

"A dálnoki látomány. Fehér fellegek úsztak a végtelen ég síkján. Valahonnan a kéklő Hargita felől jöttek, végeláthatatlan rendben és szállították a bánatot távoli Magyarország felé. A fellegek panaszt, könnyet vittek Budavárába, mert az erdélyi magyar összeborult a székellyel, hogy titkon kisírja, magát; sírásra volt oka a két testvérnek bőségesen. A gyors iramú patak partján apró legényke játszadozott a tavaszi pázsiton és láncfűből font koszorút rakott a fejére. Valami együgyű dalt énekelt; vékonyka hangján szállott a nóta a fellegek útján. Aztán hirtelen felvetette a fejét, a fellegek alatt elhúzó saskeselyűt bámulta tátott szájjal. Nézte, nézte a magasan, mozdulatlan szárnyakkal úszó madarat, majd nagyot dobbantott a patak partjának fövényén: – Honnan repülsz, te beste madár, s mondd, merre szállasz? A saskeselyű nem hallotta a kérdést, úszott tovább méltóságosan, Magyarország felé. – Mondd meg apámnak, ha találkozol véle, hogy ideje már hazatérni! – suttogta a gyermek és két kézzel tépte le fejéről a láncfű-koszorút. ..."