A szerző dedikációjával. (1971.VI.3.)

Javított védőborítóval.

Előszó

Furcsa kis ember lehetett; a történelmi magyar szabadsághősök, akik közé alapjában tartozik, bizonyára idegenkedve, sőt megütődve néztek volna rá. Nem lovon jött, seregek élén, felszabadítani az ország elnyomottjait - kicsiny hivatalnok volt, kötözködő és makacs, s kard és puska helyett feljelentésekkel ostromolta a vármegye bástyáit. Védencei két község parasztjai, gyűlöletének tárgya pedig az úri önkényeskedés és a korrupció aruvimi erdeje, amelyen - Molnár Ferenc híres hasonlatával élve - Stanley fejszéje helyett leleplezésekkel akart áttörni. Nem maradt róla kép vagy leírás, de úgy képzelem, sovány alacsony férfi volt, tele szikrázó izgalommal. Ha gaztettnek jutott nyomára, hadonászva követelt igazságot, s ha kidobták, másnap megint beállított s újrakezdte. Sem kellemes ember nem lehetett, sem szilárd nyugalmával imponáló