Ez a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják „vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján”. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született.

... ez a rendkivüli mű nem pusztán Shakespeare méltatása, hanem az emberi géniusz legmagasabb ormainak megmutatása az irodalom terén. Az angol szellemóriásból indul ki, de pártját, hasonmását keresve felvonul lelki szeme előtt az emberiségnek egész sor iró-óriása: Homéros, Aischylos, Jób, Ézsaiás, Ezékiel, Pál apostol, Lucretius, Juvenalis, Tacitus, Szent János, Dante, Rabelais és Cervantes alakja. Hugo Viktort magával ragadják e nagyszerű látomások, rájut, hogy van az emberi szellem emelkedésének egy határa, amelyen tul elvesznek a fokozati különbségek, s amelyik emberi elme fölemelkedett ebbe a régióba, az valamennyi egyképpen nagy, s valamennyinek nagysága abba áll, hogy nincsen nála nagyobb.

Horváth Árpád (1899- 1944) színházi rendezőnek dedikált példány.