A kiállítandó anyag kiválasztásánál elsősorban nem a szaktudósok, hanem a magyar történelemben már tájékozott, művelt közönség szempontjaira voltunk figyelemmel, s ennek megfelelően főleg olyan iratokat iparkodtunk közszemlére kitenni, melyek tartalmuknál fogva valamely fontosabb történeti eseménnyel vannak összefüggésben, vagy amelyek a bennük szereplő egyének történeti jelentőségénél vagy maguknak az iratoknak külső sajátosságainál fogva általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot s habár csak nagy vonásokban, de mégis képet adnak úgy az írásnak, mint az oklevelek kiállításában mutatkozó egyéb külsőségeknek a századok folyamán való kifejlődéséről.

"A magyarok ellen az volt a mondvacsinált vád, hogy fegyveresen segítették a németeket a falu térségében 1944. szeptember 4-én kibontakozott román–német katonai összecsapásban. Ezt megelőzően Románia 1944. augusztus 23-i átállása nyomán a szovjet és a román csapatok gyors előrenyomulásba kezdtek, szeptember 2-án pedig román csapat fészkelte be magát Szárazajta térségében. Az egység két nap múlva egy visszavonuló kisebb német csoporttal tűzharcba keveredett, az összetűzés mindkét oldalról áldozatokat követelt, néhány szárazajtai román lakos pedig a helybeli magyarokat tette felelőssé tizenhárom román katona életéért.

Sepsiszentgyörgy szeptember 8-i elestét követően a román csapatok vissza­tértek és a szovjetekkel közösen újra megszállták Szárazajtát, de nincs adat arról, hogy ezek a helyi magyarokat vétkeseknek találták volna az elesett román katonák ügyében. A magyarok vétkességét az 1954-ig elhúzódó ún. Szárazajta-per során meghallgatott román katonatisztek, illetve román katonai források sem tudták megerősíteni. A feltevések, a hallomásból szerzett információk, valamint a korábbi sérelmek viszont elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy a Gavril Olteanu vezette brassói Maniu-gárda néhány szárazajtai román lakos közreműködésével 1944. szeptember 25-én éjszaka megtervezze, majd másnap reggel végrehajtsa a vérengzést."
(Benkő Levente
Intés a gyűlölet ellen című írása nyomán
 (Háromszék, 2020, július 10.)

Malán Mihály (Zólyom,1900 – Budapest,1968.) magyar antropológus.
A sport-embertani laboratórium vezetője a budapesti Testnevelési Főiskolán (1932–40). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Embertani Tanszékének tanára (1940–46),
Erdélyi éveiben a Hitel munkatársa (...) 3000 felnőtt személy adatait felvételezve elvégezte (...) a  hadikfalvi és józseffalvi székelyek antropológiai vizsgálatát. (Wikipédia)

A magyar-román történelem egyik legnagyobb szakértője: I. Tóth Zoltán,. (Versec, 1911. aug. 11. – Bp., 1956. okt. 25.): történész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1954), Kossuth-díjas (1952). Kolozsváron teológiai és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1933-ban nyert történelem-földrajz szakos tanári oklevelet, majd két évig a párizsi Sorbonne-on volt ösztöndíjas. Ezt követően a szatmári gimn.-ban tanított, majd 1941-től az Erdélyi Tudományos Intézetben (1942-től Teleki Pál Tudományos Intézet, utóbb Keleteurópai Tudományos Intézet),... 1956. okt. 25-én egy delegációt vezetett a Akadémiai pártközpontba. A Parlamentnél folyó vérengzés egy golyója oltotta ki életét a központ kapuja közelében...