A ​szerző „A Budai Négylevelű”-ről:
Több mint húsz éve lakom Budán; új generáció, új város nőtt fel időközben a gyönyörű hegyoldalakon. Húsz évvel ezelőtt Buda még amolyan Krúdy-regényből kilépett vénlány volt, s azóta fürge bakfislánnyá fiatalodott. Abroncsszoknyát is hord olykor, de inkább shortban jár, és nem szégyelli sebhelyes térdét… Azonkívül éppen olyan, mint Donogán Paula. Át is adom neki a szót:
– Tizenhat éves vagyok, másodikos gimnazista. Lenézem azokat a lányokat, akik rúzzsal és hasonlókkal akarnak hatni a fiúkra. Szeretem az irodalmat, de azért jól biciklizek is. Elvárom, hogy a fiúk hűséges cimboráim legyenek, de persze én kis kiállok értük…
– Ez már igaz – jegyzi meg Ludady Ferkó. – Paulinak köszönhetem, hogy határozottabb egyéniség lettem, most már szabad vagyok, és semmi sem gátol abban, hogy a Sysitéri Klub bokros alelnöki teendőit ellássam.

Tulajdonosi bélyegzővel. Néhány lap széle kissé elszíneződött. 

 Hiány: 383- 386,  401-404p.
Összefűzött számok, kötés nélkül.

Márton Lajos  fekete-fehér egész oldalas rajzaival.

Kell-e valakinek magyarázni e hazában, ki volt ez a csodás tünemény, ki volt nekünk Kossuth Lajos? Nemcsak tudjuk ezt, de érezzük is, - megmondja szívünk dobogása, vérünk lüktetése, szemünkben a hálás emlékezés könnyeinek ragyogása. Ó, te mi Mózesünk, aki nekünk megmutattad az ígéret földjét: a szabadság országát; te mi Sámsonunk, aki a zsarnokság épületét megráztad és összedöntötted; te mi Józsuénk, aki nem állítottad meg, de előre toltad egünkön a napot; te mi Jóbunk, aki tudtál értünk tűrni és szenvedni panasztalanul; nemzetünk Messiása, aki akkor is viselted a megpróbáltatás keresztjét, amikor mi már élveztük életed nehéz művének gyümölcsét, - ha én méltóképpen megtudnám írni a te életednek történetét!