A pompásan megírt memoár nem csak önéletrajz, hanem nagyszerű korrajz az 1930-1945 közötti úri Magyarországról. Thassy dúsgazdag földbirtokos, délvidéki arisztokrata családból származik, de órákkal születése előtt elvesztette apját, bátyját és kis híján a vele várandós édesanyját is (katonák mészárolták le a családot; édesanyja és a magzat megmentése egy zsidó orvos képében megnyilvánult csodának köszönhető). A földbirtok nagy része azonban a Trianonban megvont új határ következtében jugoszláv területre került és szinte pillanatok alatt "elúszott". A kis Thassy Jenőt elérte az elszegényedett arisztokraták sorsa: előbb egy jezsuita kollégiumba, majd a kadétiskolába került, annak elvégzése után egyenes út vezetett a Ludovika Akadémiára.  Thassy memoárjának egyik érdekes dimenziója a Horthy-korszak arisztokrata társaságának élete, kezdeti idegenkedésük a király helyét, szerepét bitorló tengernagytól. Később alkalmazkodtak a kormányzó és bizalmasai által kialakított rendszerhez, amelyen belül - új, más dimenzióként - Thassy Jenő a rendszer kitermelte, de hozzá nem mindig hűséges tisztikart veszi célba. Eközben nem kis megpróbáltatások várnak a memoár szerzőjére, a legkeményebbek a háborúban érik. Emberségét már Kassán, csapattiszt korában bizonyította, de Budapesten, HM alkalmazottként barátait, ismerőseit menti a zsidóüldözés elől (többek között egyike annak a tiszti csoportnak, amely megkísérelte kimenteni Szerb Antalt a deportálás felé hajtott zsidó transzportból). Humanizmusa hajtja a katonai ellenálláshoz, részt vesz különböző gerillaakciókban. Együttműködik a kommunistákkal, Sólyom Lászlótól kap fegyvereket, e kapcsolatnak köszönheti, hogy a felszabadulás után felajánlják a párttagságot és az újraalakuló rendőrség tiszti rangját. Csak az utóbbit fogadja el, de néhány hónappal később a politikai rendőrség zaklatását megelégelve Nyugatra távozik - és nem tér vissza. - A lebilincselő korrajz a közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek ajánlható.