Sorkiemelővel aláhúzott., golyóstollal jegyzetelt.

Dsida Jenő, a költő
Leselkedő magány (1928)
Nagycsütörtök (1933)
Angyalok citeráján (1938)
Jövendő havak himnusza (1923-1927
Rettenetes virágének (1928-1938)
Álnév alatt közölt versek (1929) 279
Pünkösdi várakozás (1923-1927)
Bölcsődal visszhangja (1922-1931)
Műfordítások
Hogyan kell verset olvasni?
Életrajzi adatok

Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején című munkája két kötetben jelent meg. A hatalmas opus a pápai tizedjegyzékek helyneveinek magyarázatával, és a középkori magyar egyházmegyék beosztásával foglalkozott, feltüntetve az egyházmegyék akkori állapotát.

Előszó
A vallásos testületekről, két különböző könyvet lehetne irni. Bizonyos szerzetek munkássága, erénye, áhitatossága tanulságos történetet képez; bizonyos zárdák lomhasága, bujasága, kicsapongásai, iszonyu történetet mutatnak.
A vallásos iratok, kik a monostorok titkos életét kikutatták, nekünk csak látványát adják a keresztényi hódolatnak; a szabad szellemek ellenben, kik szintén kutatták a szerzetes világot, csak a botlások és emberi gyöngeségek látványát nyujtják. Amazok csak elejét irták meg a történeti műnek, ezek pedig nagy történet végét beszélik el nekünk

Fekete kopottas félvászon kötésben. Gazdag képanyaggal, egészoldalas és szövegközti fametszetes illusztrációkkal.

Több, mint ezer költeményéből 158-at közlünk, mint vallásos verseinek gyűjteményét. A szó igazi értelmében ezek sem mind vallásos versek. Ám a szó igazi értelmében ennél jóval több a vallásos költeménye. Nem a sorok, a szavak, a „téma” jelentik vallásos voltukat. Sokkal mélyebben istenesek. Kianalizálhatatlanul azok. Önmagára nézve gyötrődik, panaszkodik, sír, kétkedik, majd sugárzik – és nem hisz. De kínzó betegségek közötti örökös gyengeségében – Kolozsvár, Nagyvárad, Budapest és Pécs kórházai és klinikái a tanúi ennek – keresi és gyűjti az életerőt, hogy szolgálni tudjon azoknak, akik figyeltek reá. Olyan, de olyan sokszor volt szomorú. Egy életen át küzdött a szomorúság ellen. Kicsi gyermekkorában kérdezte – édesanyja jegyezte fel – : „miért szomorú a fűzfa? Mikor nem lesz szomorú?” –